A gondolataid ereje

 A pénzről.

……hadd vessek fel néhány gondolatot. Mindenekelőtt, azt, amelyik elzárja az embereket a gazdagság megtapasztalásából. És elzárt engem a gazdagság megtapasztalásától. És a gazdagságról most dollárok, forintok és mindenféle földi dolgok értelmében beszélek. Mellesleg teljesen rendjén való, ha ezt is gazdagságnak nevezzük.

Sok ember véli úgy, hogy a pénz önmagában rossz. Nem tudom, ti mit tartotok felőle. És egyesek szinte tudattalanul vallják magukénak ezt a gondolatot. Ha közvetlenül rákérdeznék: "Az a tapasztalatod, hogy rossz a pénz? Az a gondolatod, hogy rossz a pénz?" Akkor azt válaszolnák: "Nem, a pénz jó." Sokan válaszolnak így. Mégis úgy csinálnak, mintha rossz lenne. Hadd mondjak rá példát.

Ismertem egy hölgyet, aki soha nem vallotta be, hogy rossznak tartja a pénzt. Számára valójában jó a pénz. De amikor szívességet tesz neked, például elvisz autóval a repülőtérre, két óra oda-vissza Phoenixbe, majd amikor kiszállsz, és azt mondod: "Had adjak pár dollárt a benzinköltségre", akkor rávágja: "Ó dehogy. Szó sem lehet róla!"

Ismertetek olyan embereket, akik szívességet tettek nektek, és amikor fel akartok ajánlani nekik néhány pennyt, hogy legalább valamelyest ellensúlyozzuk a költségeiket, nem fogadják el? Mi erről a véleményetek? Boldogan beérik a köszöneteddel. Nem akarják elvenni a pénzedet, mert úgy érzik, a pénz, amit az érted tett jóért adnál, üzletté silányítaná a tettét. Értitek, olyan szintre zuhanna, ahol alapvetően hamisnak éreznék. Ami azt illeti, én sosem éreztem hamisnak azt a szintet. Ha valaki pénzt akar adni nekem, mert valami jót tettem érte; mondja csak meg, és én elfogadom. Ezt olykor nehéz kimondani, mert az emberek arra gondolnak: "Ó, a Neale annyira spirituális pasas!" Vagyis nem kellene ilyesmit mondania. De bizony, én pont ilyeneket akarok mondani.

Ismertem valamikor egy pofát, Ike tiszteletest, aki azt szokta mondani: "szeretem a pénzt és a pénz szeret engem." Hát ez remek üzenet: szeretem a pénzt és a pénz szeret engem. Nem jelenthetem ki, hogy a világmindenségemben Isten minden - a pénzt kivéve. Csak azt jelenthetem ki, hogy Isten minden, többek között a pénz is; hogy a pénz csak annak az energiának egy másik formája, amit Istennek hívunk. …. Láthatjátok tehát, a világ máról holnapra megváltozik, minden területen. Ha tehát az emberek, a parasztok a vörös Kínában elkezdenek tisztába jönni a pénz dicsőségével, ha - hogy úgy mondjam - leesik nekik a tantusz a pénz helyénvalóságát illetően, nem gondoljátok, hogy nálunk is ideje lenne?

Meg kell tehát szabadulnunk attól az elképzelésünktől, hogy a pénz valami módon rossz. Mocskos haszonról beszélünk, és arról, hogy valaki piszkosul gazdag. Olyan kifejezéseket használunk rá, amelyek elárulják a legbelső gondolatainkat, vagy legalábbis általánosságban a társadalom legbelső gondolatát. És mondhatom, a társadalomban még mindig szilárdan tartja magát ez az elképzelés. Az egyik kérdés, amit általában az emberek, az előadások közönsége, és különösen persze a sajtó minden válfaja a legsűrűbben feltesz nekem, így hangzik: "Hogyan egyezteti össze, hogy járja az országot a spiritualitásról tartott előadásaival és közben rengeteg pénzt keres vele?" Szakasztott úgy szegezik nekem, mintha valami rosszat csinálnék. Mintha a nyilvánosságnak szóló figyelmeztetés lenne. Jó nagy, rikító betűs figyelmeztetés. "Odanézzetek, mennyi pénzt keres ezzel!" Nemegyszer kapok ilyesféle tartalmú leveleket: "Ha maga tényleg olyan nagyon spirituális, miért nem mond le a tiszteletdíjairól a szegények javára? Miért nem teszi fel a könyvet az Internetre, hogy ingyen hozzáférhessenek az emberek?" Nos, azért nem tesszük, mert ha megtettük volna, a kiadók már az első pillanatban kiszálltak volna az üzletből, és akkor soha, de soha nem jött volna létre a könyv. Hiszen mindenekelőtt ki kell adni valamilyen formában a könyvet. Még az is pénzbe kerül, hogy feltegyünk valamit az Internetre. Tudom, mert ismerek olyanokat, akik ezzel foglalkoznak, és egy csomó pénzt akarnak érte. Az tehát az igazság, hogy a pénz csupán a kenőanyag, ami ebben a korban és ezen a bolygón olajozottá teszi az élet gépezetének működését a társadalom jelenlegi felépítésében. És nincs is ezzel semmi baj. Értitek, ugye?

Eszem ágában sincs tehát megfogadni az olyan intelmeket, miszerint ha igazán spirituális személyiség volnál, ajándékba kellene adnod a könyvedet. Fogadd el érte a honoráriumot, és oszd szét a szegények között. És egy árva petákot sem tartasz meg magadnak. Ami azt illeti, csak háttér információként, Nancy és én, meg az általunk létrehozott alapítvány tetemes összegű pénzt adományoz évente sok-sok arra érdemes ügyre. De nem fontos. Egyszerűen ez az igazság. Tudjátok, szeretek pénzt keresni. Mert az lehetőséget nyújt rá, hogy megtegyek egy sor dolgot, és pontosan tudom, mit akarok tenni a világban. Pontosan tudom, milyen változások bekövetkeztét akarom elérni. És, mint mondtam, társadalmunkban szükség van erre a kenőanyagra, hogy megtörténjék. Azt hiszem, egyszer és mindenkorra el kell felejtenünk mindent, amit valaha is hallottunk a pénzről. A lehető legőszintébben úgy vélem, hogy le kell törölnünk a táblát. Időnként még azok is, akik abban az áldásban részesültek, hogy van némi pénzük az életükben, nehéz időket élnek meg, amikor foglalkozniuk, egyáltalán, jól ki kellene jönniük vele. Mert gyakorlatilag a pénzről kapott minden üzenet rossz fiút csinált belőle, afféle gonosztevőt, és tágabb értelemben azok is gonosztevővé válnak az életben, akiknek a birtokába kerül, még ha nem is feltétlenül gonosztevő valaki csak azért, mert egy rakás pénze van. Ez a megrögzött gondolkodásunk a pénzről. A pénz minden gonosz forrása. Mocskos haszonnak nevezzük, akiknek meg sok van belőle, azokat piszkosul gazdagnak. Mintha lenne valami eredendően szennyes körülötte - valami tisztátalan. Már-már úgy fest, mintha azok, akiknek csörög valamennyi a bukszájában, érdemtelenül jutottak volna hozzá, mintha nem lenne helyénvaló, nem lenne tisztességes, hogy van pénzük. Így hangzik tehát a mi félelmetes mítoszunk a pénzről, a pénzmítosz, ahogy nevezem.

És a pénzmítosznak az a lényege, hogy a pénz igazán a legkevésbé sem rendjén való, ami érdekes, merthogy közben meg mindenki vágyik rá. Így abba a helyzetbe kerülnek, hogy olyasmit akarnak, amit nagyon nem helyes birtokolni. Kerülhetünk-e akkor barátságba a pénzzel? Először is, felejtsetek el mindent, amit valaha is hallottatok róla. Aztán tegyetek egy új üzenetet a helyébe: nincs semmi a mindenségben, ami nem Isten. És Isten, és az az energia, ami Isten, mindenben megtalálható, egyebek mellett a pénzben is. Olyan nincs, hogy Isten mindenütt jelen van, csak és kizárólag a pénztárcádban nem. Isten mindenhol ott van. Megfontolásra, újraértelmezésre (értékelésre) váró gondolatok... legalábbis azok számára, akik ezt választják. Mindenki maga dönt, a hatalmas szabad akaratából...