A gondolataid ereje

 részlet Neal Donald Walsch Beszélgetések Istennel című könyvéből.

 

Szeretnék visszatérni a kérdéseim listájához. Még mindegyiknek annyi feltárandó részlete van! Tudom, egész könyvet hozhatnánk össze csak a kapcsolatokról, de akkor soha nem jutnánk el a többi kérdésemhez.

 

Lesznek még más idők, más helyek, akár más könyvek is. Veled vagyok. Folytassuk. Rendben.

 

A következő kérdés tehát: Miért nem jutok elegendő pénzhez? Az a végzetem, hogy egész életemben egyre csak húzzam a nadrágszíjat? Mi akadályoz meg abban, hogy e tekintetben maradéktalanul sikerüljön kiaknáznom a lehetőségeimet?

 

Nos, ez az állapot nemcsak rád jellemző, hanem még igen sok emberre.

 

Mindenki azt mondja, hogy baj van az önértékelésemmel; hiányzik az önbecsülésem. Volt vagy egy tucatnyi New Age tanítóm. Szerintük bárminek a hiánya mindig az önbecsülés hiányára vezethető vissza.

 

Ez a szokásos leegyszerűsítés. Ebben az esetben (is) tévednek a tanítóid. Nem szenvedsz az önbecsülés hiányától. Valójában egész életedben az a legnagyobb kihívásod, hogy hogyan irányítsd az egódat. Inkább azt lehetne mondani, hogy ez a túlzottan is nagymértékű önbecsülés esete!

 

Nos... megint zavarba jöttem és megszégyenültem. De igazad van.

 

Folyton ezt a zavart és szégyent emlegeted, valahányszor megmondom valamiről az igazat. A zavarba esés annak a személynek a válasza, aki úgy alakítja az Énjét, ahogy mások szeretnék látni. Szólítsd fel magad, hogy lépj tovább! Próbálj ki egy új választ. Próbálj nevetni. Jó. Az önbecsülés igazán nem okoz gondot neked. Bőségesen meg vagy áldva vele. Akárcsak a legtöbb ember. Kifejezetten sokra tartod magad, és pontosan így is kell tenned. A legtöbb ember számára egyáltalán nem az önbecsülés jelenti a gondot.

 

Akkor micsoda?

 

A gond az alapelvek fel nem ismerése, ami rendszerint együtt jár azzal a tévítélettel, hogy mi a „jó", és mi a „rossz". Hadd mondjak egy példát.

 

Megkérlek rá.

 

Van egy elképzelésed arról, hogy a pénz rossz. Egy másik gondolatod arról szól, hogy Isten jó. A gondolatrendszeredben ilyenformán Isten nem hozható össze a pénzzel.

 

Bizonyos értelemben így igaz. Valóban így gondolkozom.

 

Érdekes, ugyanis ez akadályozza meg, hogy pénzt szerezz a jónak tekintett dolgokkal vagy dolgokra. Ha nagyon jónak találsz valamit, akkor kevesebbre értékeled pénz tekintetében. Következésképp minél „jobb" valami (tudniillik minél értékesebb), annál kevesebb pénzt ér. Nem állsz egyedül ezzel. Így gondolkodik az egész társadalmatok. Így aztán a tanáraitok éhbért kapnak, a sztriptíztáncosnőitek egész vagyont. A vezető politikusok oly keveset keresnek a sportcsillagokhoz képest, hogy szükségét érzik, hogy lopással, sikkasztással, megvesztegethetőséggel egyenlítsék ki valamelyest a különbséget. Papjaitok és rabbijaitok kenyéren és vízen élnek, miközben számolatlanul ömlik a pénz a szórakoztatóipar gépezetébe. Gondolj csak bele! Ragaszkodsz hozzá, hogy annak, aminek nagy belső értéket tulajdonítasz, olcsónak kell lennie. A magányos kutató tudós, aki az AIDS gyógymódját keresi, kétségbeesetten kilincsel pénzért, míg a szeretkezés százféle új módjáról könyvet megjelentető, videokazettákat terjesztő, hétvégi előadásokat tartó nő menthetetlenül meggazdagszik. Ez a hajlam a „háttérbe szorítás"-ra az eleve hibás gondolatból ered. A hibás gondolat pedig a pénzről alkotott elképzelésed. Szereted a pénzt, ugyanakkor kijelented, hogy abban gyökeredzik a gonosz. Rajongsz érte, ugyanakkor „mocskos haszonról" beszélsz. Minden szavad ezt a hozzáállást tükrözi; ha valaki vagyonos, azt úgy fejezed ki, hogy az illető „piszok gazdag". És ha valaki úgy válik vagyonossá, hogy „jó" dolgokat tesz, akkor azonnal gyanakodni kezdesz. Te magad alakítod „rosszá"! Így aztán az orvos jobban teszi, ha nem keres túl sok pénzt, vagy legalábbis igyekszik eltitkolni a jövedelmét. A miniszter hú, aztán igazán nem gazdagodhat meg, különben egész biztosan bajba kerül. Láthatod, hogy az elmédben annak jár a legkisebb fizetség, aki a legfennköltebb kihívást választja...

 

Hm.

 

Igen, a „hm" a leghelyesebb kifejezés. El kellene gondolkoznod rajta, mert hibás gondolat.

 

Azt hittem, nincs is olyasmi, hogy hibás vagy helyes.

 

Nincs is. Nincs más, csak ami szolgál téged, és ami nem. A „helyes" és a „hibás" kifejezések viszonylagos kifejezések és ebben az értelemben használom őket, amikor egyáltalán használom. Ebben az esetben, ahhoz viszonyítva, hogy mi szolgál téged összevetve azzal, hogy az elmondásod szerint mit akarsz, a pénzzel kapcsolatos gondolataid hibás gondolatok. Ne feledd, hogy a gondolatnak teremtő ereje van. A gondolat maga a teremtő erő! Ha tehát rossznak gondolod a pénzt, magadat viszont jónak tartod... nos, tapasztalhatod az ellentmondást. Ami pedig téged illet, fiam, ez az ellentmondás a legtöbb ember számára korántsem olyan mérhetetlen, mint számodra. A legtöbb ember tudniillik olyasmivel tölti az életét, amit ki nem állhat, így igazán az sem foglalkoztatja, hogy pénzt kap érte. „Rossz" a „rosszért", hogy úgy mondjam. De te igenis szereted azt, ami betölti a napjaidat. Rajongsz mindazokért a tevékenységekért, melyekkel telezsúfolod az életed idejét. Ilyenformán tehát nagy összegű pénzt kapni azért, amit teszel, más szavakkal azt jelenti, hogy „rosszat" kapsz a „jóért" és ezt nem fogadhatod el. Inkább éhezel, hogysem „mocskos hasznot" söpörj be a tiszta szolgálatért... Mintha a szolgálat valahogy elveszítné a tisztaságát, ha pénzt kapsz érte. Előttünk áll tehát a pénzzel kapcsolatos felfogásod ellentmondásos kettőssége. Az egyik részed elveti, a másik meg kesereg, hogy nincsen. így aztán a mindenség nem tudja, mit kezdjen a kívánságoddal, minthogy két ellentétes gondolatot kapott tőled. Pénz tekintetében következésképp ötletszerűen alakul az életed annak megfelelően, ahogy te magad továbbra is ötletszerűen gondolkozol a pénzről. Nincsen egyértelmű elképzelésed, nincs világos igazodási pontod. Nem vagy biztos benne, hogy mit szeretnél. A mindenség pedig csak egy irdatlan fénymásoló gép. Egyszerűen létrehozza a gondolataid másolatát. Egyetlenegy módon tudsz változtatni: meg kell változtatnod a gondolataidat!

 

Hogyan változtathatnám meg a gondolkodásmódomat? Végül is az fejezi ki, hogyan gondolkozom valami felől. A gondolkozásmódom a viselkedésem, a fogalmaim... nem egyetlen perc alatt jöttek létre. Évek tapasztalatainak az eredményei, emberöltőnyi élményanyagból táplálkoznak. Kétségkívül igazad van abban, hogyan gondolkozom a pénzről, de miként változtathatnék rajta?

 

Ez a legérdekesebb kérdés ebben a könyvben. A legtöbb emberi lény számára a teremtés háromlépcsős folyamat, mely a gondolatból, a szóból és a tettből áll. Először jön a gondolat, az alkotó ötlet; a kezdeti elképzelés. Azután jön a szó. A legtöbb gondolat végső soron szavakba önti magát, melyeket aztán leírnak vagy kimondanak. Ez további energiát ad a gondolatnak, mintegy a világba löki, ahol mások számára is észrevehetővé válik. Bizonyos esetekben a szavak végül mozgásba lendülnek, cselekvéssé válnak, és szembesülsz az eredménnyel; annak a megvalósulásával a fizikai létben, ami teljes egészében a gondolattal kezdődött. A te ember alkotta világodban minden így jön létre vagy ennek a folyamatnak valamilyen változata útján. Mind a három teremtő központ működik. Most azonban az a kérdés: hogyan lehet megváltoztatni a Mögöttes Gondolatot? Igen, ez lényegbe vágó kérdés. Nagyon fontos. Mert ha az emberek nem változtatják meg a Mögöttes Gondolataik némelyikét, akkor az emberiség könnyen kihalásra ítélheti magát. A leggyorsabb út az alapgondolat, vagy mögöttes elképzelés megváltoztatására, ha megfordítjuk a gondolat-szó-tett folyamat sorrendjét.

 

Kifejtenéd bővebben?

 

Tedd azt a tettet, melynek új gondolatot szánsz. Aztán mondd ki a szavakat, amelyektől az várod, hogy az új gondolataidról szóljanak. És tedd ezt olyan gyakran, hogy az elméd gyakorolhassa a másféle gondolkozásmódot.

 

Hogy gyakoroljon az elme? Olyanformán, mint az agykontrollban? Ez nem valamiféle mesterséges befolyásolása az elmének?

 

Van valamilyen fogalmad arról, hogy miként kerültek az elmédbe a most benne tanyázó gondolatok? Nem tudod, hogy a világod minden pillanatban befolyásolja a gondolkozásmódodat? Nem volna jobb, ha te magad befolyásolnád az elmédet, mint hogy a világ tegye ezt? Nem volna-e jobb inkább a saját gondolataiddal foglalkoznod, mint mások elméjének gondolataival? Hát nem lennél jobban felvértezve az eredeti, teremtő gondolatokkal, mint a másodlagos gondolatokkal? Az elméd azonban tele van másodlagos gondolatokkal, gondolatokkal, amelyek mások tapasztalatából fakadnak. A gondolataid közül roppant kevés ered az általad létrehozott vonatkozási pontokból, roppant kevés, melynek te magad vagy a hivatkozási alapja. Kitűnően példázza ezt az alapgondolatod a pénzről. Ez a gondolat (hogy a pénz rossz) közvetlen összeütközésbe kerül a tapasztalatoddal, miszerint igenis nagyszerű, ha van pénzünk. Így csak futkározol körbe, és összevissza hazudozol magadnak a tapasztalatodról, csak hogy igazold az alapgondolatodat mások alapgondolatát. És mert ez a gondolat olyannyira gyökeret vert az elmédben, nem is fordul elő veled, hogy helytelennek bizonyuljon az elképzelésed a pénzről. Arra kell tehát törekednünk, hogy alkalmazni kezdjük az önmagunk által létrehozott vonatkozási pontokat. Akkor a saját alapgondolatod lesz a meghatározó. Egyébként is van egy másik alapgondolatod a pénzről, ahogy már említettem.

 

Mi lenne az?

 

Hogy nincs elég. Valójában szinte mindenről ez az alapgondolatod: nincs elég pénz, nincs elég idő, nincs elég szeretet, nincs elég élelem, víz, könyörület a világban... Semmiből nincs elég, ami jó. És ezek a gondolatok a „nem elégségről" megteremtik, és újra megteremtik a világot, amilyennek látod.

 

Rendben van, Ezek szerint két alapgondolatomat, Mögöttes Gondolatomat, kell megváltoztatnom a pénzről.

 

Ó! Legalább kettőt. Valószínűleg sokkal többet. Nézzük csak. A pénz rossz... A pénz ijesztő... Pénz nem nyerhető, ha valaki Isten munkáján buzgólkodik... A pénzt nem adják ingyen... A pénz romlottá tesz...

 

Úgy látom, sokat kell még dolgoznom ezen.

 

Mi tagadás, így van, már amennyiben nem vagy elégedett a jelenlegi pénzügyi helyzeteddel. Másfelől viszont fontos megérteni, hogy azért vagy elégedetlen a jelenlegi pénzügyi helyzeteddel, mert elégedetlen vagy a jelenlegi pénzügyi helyzeteddel.

 

Olykor egy kicsit nehéz követni Téged...

 

Olykor egy kicsit nehéz vezetni téged.

 

Na de várj csak! Kettőnk közül Te vagy Isten; miért nem könnyíted meg, hogy megértsem?

 

Hiszen megkönnyítettem.

 

Akkor miért nem akartatod velem, hogy megértsem, ha egyszer tényleg ez a szándékod?

 

Azt akarom, amit te. Semmi többet. Hiszen semmi különbség. Nem látod, hogy ez a legnagyobb ajándékom? Ha valami mást akarnék, mint amit te magad akarsz magadnak, és aztán úgy intézném, hogy a tied legyen, akkor hol marad a szabad választás lehetősége? Hogyan lehetnél alkotó teremtmény, ha Én utasítanálak, mit tegyél, hogyan cselekedj, és mivel rendelkezz. Az Én örömöm a szabadságodban rejlik és nem az összerakásodban.

 

De hogy érted azt, hogy elégedetlen vagyok a pénzügyi helyzetemmel, mert elégedetlen vagyok a pénzügyi helyzetemmel?

 

Az vagy, amit magadról gondolsz. Ördögi kör, hogy úgy mondjam, amennyiben a gondolat negatív. Utat kell találnod, hogy kitörj a körből. A jelenlegi tapasztalatodból igen sok alapul a megelőző tapasztalatodon. A gondolat vezet a tapasztalathoz, amely elvezet a gondolathoz, ami viszont a tapasztalathoz vezet. Ez létrehozhat véget nem érő örömöt, ha örömteli a Mögöttes Gondolat. De poklot is létrehozhat, és létre is hoz, ha a Mögöttes Gondolat pokoli. Változtasd meg hát a Mögöttes Gondolatot. Azon voltam, hogy bemutassam, hogyan tedd.

 

Folytathatod.

 

Köszönöm. Fordítsd meg a gondolat-szó-tett rendszer sorrendjét. Emlékszel az intelemre, hogy gondolkozz, mielőtt cselekszel?

 

Igen.

 

Nos, akkor felejtsd el. Ha meg akarod változtatni az alapgondolatot, azelőtt kell cselekedned, mielőtt gondolkoznál. Nézzünk egy példát. Az utcán találkozol egy idős hölggyel, aki néhány negyeddollárosért rimánkodik. Rádöbbensz, hogy koldusasszony, aki egyik napról a másikra él. Abban a pillanatban tudod, hogy a nálad lévő kis pénz elegendő ahhoz, hogy megoszd vele. Az első szándékod, hogy adsz némi aprót. Sőt, lényed egyik része még arra is kész, hogy bankjegyért nyúljon a zsebedbe egy, vagy akár öt dollárért. A mindenit, hát miért ne legyen egy jó napja szegény ördögnek? Aztán megjelenik a gondolat. Csak nem őrültél meg? Mindössze hét dollárunk van egész napra! És odaadnál egy ötöst?! Így aztán elkezdesz kotorászni az egydolláros után. Aztán ismét megszólal a gondolat: Hé, hé, álljon meg a menet! Nincs olyan sokad, hogy csak úgy elszórd! Az Isten szerelmére, adj neki néhány centet, és tűnjünk el. Gyorsan a másik zsebedbe nyúlsz egy-két negyed dollárosért. Az ujjaid már érzik a nikkelt, és... és a tízcenteseket. Zavarba jössz. Itt állsz jól öltözötten, jól tápláltan, és csak néhány centet adnál ennek a szegény asszonynak, akinek nincs semmije. Igyekszel keresni egy negyeddollárost, vagy kettőt. Ó, ott van egy, mélyen a zsebed ráncában. De közben ostobán vigyorogva elhaladtál mellette, és már túl késő visszafordulni. Nem kap semmit, és te sem kapsz semmit. Noha a tiéd lehetett volna az öröm, hogy ismered a bőségedet. És az adakozókészséget. Hirtelen éppen olyan szegénynek érzed magad, mint az az asszony. Mert nem adtad oda a papírpénzt. Ez volt az első szándékod, de a gondolatod az útjába állt. A következő alkalommal határozd el, hogy azelőtt cselekszel, mielőtt gondolkoznál. Add oda azt a pénzt. Rajta! Te is kaptad, és van ott még, ahonnan jött. Ez az egyetlen gondolat választ el a koldusasszonytól. Tisztában vagy vele, hogy van ott még, ahonnan jött, ő viszont nem tudja. Ha meg akarod változtatni az alapgondolatodat, cselekedj az új elképzeléseddel összhangban. De gyorsan kell cselekedned, különben az elméd megöli az elképzelésedet, mielőtt még megismerhetnéd. Szó szerint értem. Az eszme, az új igazság meghal benned, mielőtt esélyed nyílna megismerni. Úgyhogy cselekedj gyorsan, amikor kínálkozik a lehetőség, és ha elég gyakran cselekszel így, akkor az elméd hamarosan magáévá teszi az eszmét. Ez lesz az új alapgondolatod.

 

Nocsak, ez érdekes. Ez ugyanaz, mint amit az Új Gondolat mozgalom hirdet?

 

Ha nem, akkor is annak kellene lennie. Az új gondolat az egyetlen esélyed. Az egyetlen igazi esélyed, hogy fejlődj, nemesedj, és teljesen azzá válj, Aki Valójában Vagy. Az elmédet régi gondolatok töltik ki. És nem elég, hogy régiek, ráadásul jórészt másoknak a régi gondolatai. Eljött az ideje, most jött el az ideje, hogy bizonyos dolgokban megváltoztasd a nézeteidet. Ez a lényege az egész fejlődésnek.